Akár Jorge Martín, akár Francesco Bagnaia nyeri a MotoGP idei világbajnoki címét, statisztikailag mindenképpen lesznek érdekességek, sőt, előbbi esetben az sem mindegy, hogy a szezonzáró pontosan milyen eredményt hoz. Marc Márquez csúcsát azonban nem ők adhatják át a múltnak.
Hamarosan eldől, hogy Jorge Martín vagy Francesco Bagnaia lesz a MotoGP idei egyéni világbajnoka. A szezonzáró előtt csupán egy a biztos: a statisztika, illetve a számok szerelmesei mindenképpen dörzsölhetik a tenyerüket, mert vagy így, vagy úgy, de új rekordok születnek, vagy éppen hosszú ideje nem látott sorozatok szakadhatnak meg. Ilyen például, hogy egy szatellitcsapat versenyzője érhet fel a csúcsra, amiről nemrég részletesebben is írtunk.
Rossi után közel negyedszázaddal ismét megtörténik a csoda a MotoGP-ben?
Erre természetesen a Pramac versenyzőjének van esélye, aki először érhet fel a MotoGP csúcsára. Mindez pedig már önmagában érdekes, és érdemes megnézni, hogy a különböző rangsorokban hányadik helyre férhet fel. Fontos leszögezni, hogy ebben a mutatóban mindenkinek az első királykategóriás vb-címét vettük figyelembe.
Martín az 500 köbcentiméteres kategória, illetve a MotoGP harmincadik világbajnoka lehet. Bár még csak 26 esztendős, mégis az idősebbik felében van az életkorra vonatkozó ranglistának, hiszen ő lehet a tizenkettedik legidősebb „első bálozó”. Sőt, ha csak a négyütemű korszakot nézzük, akkor egyenesen az első helyet foglalná el.
Bagnaia figyelmeztette Martínt: Az idegesség agresszívabbá teszi és hibára készteti az embert
Ugyanez vonatkozik a tapasztalatra is, amelyet az egyszerűség kedvéért (fő)futamszámban mérünk. Martínnak a Barcelonai Szolidaritási Nagydíj lesz a hetvennegyedik versenye. Ennél több a MotoGP-korszakban senkinek nem kellett ahhoz, hogy megszerezze első bajnoki címét, sőt, 1949 óta is csak Kevin Schwantz és Àlex Crivillé voltak nála rutinosabbak, Mick Doohan pedig pontosan ugyanennyi viadal után biztosította be 1994-es elsőségét.
Persze nyilvánvaló, hogy a hőskorban el sem érhették ezt a futamszámot egyetlen géposztályban, hiszen sokkal kevesebb fordulót rendeztek. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, hogy ki hányadik idényében lett először világbajnok. Martín a negyedik szezonjában érhet fel a csúcsra: tíz pilótának ennél több, tizenötnek pedig kevesebb kellett, míg Franco Uncini, Freddie Spencer, Nicky Hayden és Bagnaia ugyancsak karrierjüknek ezen szakaszában ünnepelhettek először.
Szintén érdekes megnézni, hogy ki hány főfutamgyőzelemnél tartott karrierszinten, amikor első ízben bebiztosította vb-címét. Martín jelenleg nyolcnál jár, de persze még lehet kilenc is: az biztos, hogy ennél nyolc elődjének már több volt, és legalább tizenötnek kevesebb, míg Spencer, Casey Stoner, valamint Fabio Quartararo ugyancsak nyolccal rendelkeztek.
Quartararo vitába szállt Martínnal a bajnoki esélyeket illetően
Amennyiben Martín örülhet Montmelóban, úgy ő lesz az ötödik világbajnok, aki nem annál az istállónál versenyez, amely az adott évben megnyerte a csapat-világbajnokságot. 2012-ben Jorge Lorenzo és a gyári Honda, 2016-ban Marc Márquez és a gyári Yamaha, 2021-ben Quartararo és a gyári Ducati, míg 2023-ban Bagnaia és a Pramac párosa diadalmaskodott, vagyis idén megvalósulhat a tavalyi forgatókönyv fordítottja.
Szintén érdekesség, hogy a Jorge lehet a harmadik keresztnév, amelynek két viselője is királykategóriás vb-t nyer. Kenny Roberts és Kenny Roberts Jr. esetében persze nem csak névrokonokról van szó, Wayne Gardner és Wayne Rainey esetében viszont olyannyira igen, hogy még a nemzetiségük sem egyezik. Lorenzo és Martín esetében azért ez utóbbi nem mondható el, hiszen mindketten spanyolok.
Lorenzo szerint Martín a bajnoki cím fő esélyese, de „az utolsó kockás zászlóig semmi sem biztos”
Martín esetében azt is érdemes megnézni, hogy hogyan, milyen mutatókkal húzhatja be az összetettet, gondolva itt elsősorban a futamgyőzelmek számára. A 26 esztendős motoros ugyanis csupán három főfutamos diadalnál tart idén. A királykategória történetében csupán nyolcszor fordult elő, hogy valaki ennyi vagy ennél is kevesebb elsőséggel végezzen a tabella élén, de korábban ez nyilvánvalóan egyszerűbb volt a kevesebb futamszám miatt. Az arányokat nézve viszont csak Hayden 2006-os és Joan Mir 2020-as vb-címét nem fogja alulmúlni, függetlenül attól, hogy mit hoz az utolsó forduló. Előbbi tizenhétből kettő, míg utóbbi tizennégyből egy versenyt nyert.
Ugyanezt érdemes megvizsgálni a másik oldalról is. Bagnaia ugyanis már tíz futamgyőzelemnél jár 2024-ben, vagyis amennyiben nem tudja megfordítani az állást, mindenképpen megdönti Lorenzo csúcsát. Az akkor még csak négyszeres világbajnok versenyző 2013-ban nyolcszor állt a dobogó tetején, de ez sem volt elég a célvonalat elsőként csak hatszor átszelő Márquezzel szemben.
Bagnaia esete már csak azért is elképesztő, mert hiába nyeri meg a futamok legalább felét, egy fordulóval a vége előtt nem ő a favorit. A királykategória történetében csupán háromszor fordult elő, hogy valaki ilyen aránnyal nem lett világbajnok: Geoff Duke 1950-ben hatból háromszor, Mike Hailwood 1967-ben tízből ötször, míg az idősebbik Roberts 1983-ban tizenkettőből hatszor győzött. Hozzá kell tenni, hogy a felsorolás középső eleme nem nagy durranás, hiszen a másik öt futamgyőzelem szintén egyvalakihez vándorolt Giacomo Agostini személyében. Ilyesmi egyébként az egyetemes motorsportban is nagyon ritka: a modern korból a Formula E 2016–17-es idényét lehet felhozni példaként, amikor Sébastien Buemi hiába nyert meg szintén tizenkettőből hat viadalt, Lucas di Grassi lett a bajnok.
Agostini, Roberts, Márquez – akik az utolsó pillanatig nem nyugodhattak meg a szezonzárón
Ráadásul az sem kizárt, hogy Bagnaia 50 százaléknál is jobb győzelmi mutatóval fog rendelkezni, amennyiben vasárnap ő szeli át elsőként a célvonalat. Ez már nagyon extrém, de ilyesmire is volt példa, ráadásul nem is kell négy kerékre váltanunk. A Superbike-vb 2002-es szezonjának huszonhat versenyéből Troy Bayliss tizennégyet, míg Colin Edwards tizenegyet nyert, a végén mégis utóbbi örülhetett.
Persze a képet árnyalja, hogy a Formula E-t leszámítva az említett példákban csak a főversenyeken lehetett pontot szerezni, és az elektromos formaautós bajnokságban is csak a pole pozícióért, valamint a leggyorsabb körért járt 3, illetve 1 extra egység. A MotoGP-ben viszont a pontok mintegy felét a sprintfutamokon elért eredmények adják, ami jelentősen torzítja a képet.
Miért fordult meg a sorrend Martín és Bagnaia között, ha győzelmek terén tovább nyílt az olló?
Olyannyira, hogy ha kivennénk a szombati pontokat, akkor ugyanúgy 24 pont lenne a különbség a két versenyző között – csak éppen Bagnaia javára. Ami pedig a győzelmeket illeti, a sprinteket is hozzáadva 16–10 az állás a címvédőnek, súlyozva pedig 13–6,5. Persze ez így is extrém arány, de nem annyira szélsőséges, mint ha csak a vasárnapi eredményeket vennénk figyelembe.
Az eddigiekben azt vizsgáltuk, hogy mi a helyzet Martín vb-címe esetén, és bár neki áll a zászló, azért illendő megnézni, mi a helyzet, ha mégis fordul a kocka. Nos, Bagnaia minden idők legnagyobb fordítását hajthatja végre az utolsó hétvégén, illetve az utolsó futamon. A jelenlegi rekordot Hayden tartja, aki Valentino Rossit győzte le 8 pontos hátrányból. A gyári Ducati motorosának 24 pontot kell ledolgoznia, és vasárnapra is minimum 12 egységnyi különbség marad.
Doohan sérülése, Rossi bukása, Marc Márquez bosszúja – amikor a legvégén fordult meg a vb
Ha pedig ez sikerül, akkor ő lehet a harmadik, aki háromszor is az idényzárón húzta be a királykategóriás vb-címet. Agostininek ez 1966-ban, 1967-ben és 1975-ben, míg Kenny Robertsnek szintén zsinórban háromszor, 1978 és 1980 között sikerült. Bagnaia így az amerikai legendához hasonlóan szintén mindhárom elsőségét a legvégén szerezné meg, de vele ellentétben, illetve honfitársához hasonlóan makulátlan lenne a szezonzárós mérlege, hiszen Roberts a már említett 1983-as idényben az utolsó viadalon még fordíthatott volna, de nem sikerült.
Amennyiben a 27 éves versenyzőnek összejön a bravúr, akkor csatlakozhat Duke-hoz, John Surteeshez, Hailwoodhoz, Agostinihez, az idősebbik Robertshez, Rainey-hez, Doohanhez, Rossihoz és Márquezhez, és ő is elmondhatja magáról, hogy zsinórban három királykategóriás vb-címet szerzett. Ebben a tekintetben jelenleg Phil Readdel, Barry Sheene-nel és Eddie Lawsonnal áll holtversenyben, hiszen ők két egymást követő elsőségnél megálltak.
Ami pedig biztos, hogy az egy szezonban gyűjtött pontmennyiség rekordja mindenképpen megdől. Jobban mondva már meg is dőlt, hiszen Bagnaia tavaly 467 egységgel végzett az élen, Martín pedig már 485-nél tart. Persze ezeken a számokon jelentősen dobnak a sprintfutamok: ha kizárólag a főversenyeket vesszük figyelembe, akkor Márquez 2019-es csúcsa nincs veszélyben. Az akkor a Hondánál versenyző pilóta 420 pontnál állt meg.
Apropó Márquez: van egy rekord, amelynek semmi köze a bajnoki párharchoz, sőt, nem is egy MotoGP-versenyzőnek van lehetősége megdönteni. A Gresini jelenlegi motorosa 2014-ben tizenhárom futamgyőzelemig jutott, ami pontosan ugyanannyi, mint amennyinél David Alonso tart a Moto3-ban. Amennyiben tehát a kolumbiai pilóta megnyeri az évzárót, az összes kategóriát tekintve megdönti az egy idényben elért legtöbb diadal rekordját.
Ezen felül pedig egy másik történelmi tettet is végrehajthat: a 2002 óta tartó korszakban ő lehet az első, aki úgy lesz világbajnok, hogy pontszáma megegyezik az általa képviselt gyártó pontmennyiségével. Mindez úgy lehetséges, hogy egy adott pilóta minden hétvégén több pontot szerez márkatársainál (vagy mindenki nullázik, de ez jelen esetben egyszer sem valósult meg). Persze a 18 éves versenyző helyzetét megkönnyítette, hogy csak az Aspar használja a CFMoto gépeit, így Joel Esteban személyében mindössze egyvalakivel kellett, illetve kell összevetnie magát.
Hibázhat akkorát Martín, hogy Bagnaia újra legyőzze? – a világbajnoki döntő menetrendje